Chip 1996 April/CHIP 1996 aprilis (CD06).zip/CHIP_CD06.ISO/hypertxt.arj/9302/HORNAK.CD

Text File | 1995-04-18 | 26KB | 442 lines

          @VVírusvédelmi módszerek, megvalósítások@N

          Aki  ma  számítógéppel  dolgozik,  annak  gondolnia  kell  a
          vírusok   elleni   védekezésre   is.   Az   eddig  elterjedt
          víruskereséses  módszerek  mellett  egyre  nagyobb  szerepet
          kapnak  a  különféle vírusvédelmi termékek. Közöttük azonban
          nehéz eligazodni. Ehhez kívánunk némi segítséget nyújtani.


          A  számítógépvírusok  elleni  harc  ma  már  több fronton is
          zajlik.  Ennek csak egyik, bár máig is legfontosabb színtere
          a  víruskeresés,  hogy a megtalált kórokozókat utána ""kézi"
          módszerekkel    kiiktathassuk,    és   helyreállíthassuk   a
          programokat  és  az  adatokat.  A  megelôzés,  sôt  az aktív
          védekezés  is  csak  az  utóbbi  években  jutott  el  arra a
          szintre,  hogy  komoly segítséget jelentsen a vírusok elleni
          küzdelemben.  Ha  már  az  alább  ismertetett  lehetôségek a
          rendelkezésünkre állnak, ne habozzunk élni velük.


           @VVédekezés a vírusok ellen@N

          Manapság  legtöbben  úgy  védekeznek  a  vírusok ellen, hogy
          állandóan    begyûjtik   a   legújabb   víruskeresôket,   és
          segítségükkel  döntik  el,  hogy  a számítógépükre felkerült
          programok  vírusmentesek-e. Emellett egyre többen használnak
          vírusvédelmi   termékeket   is.   Szándékosan  használtam  a
          ""termék"  szót  a ""program" helyett, mert amint azt késôbb
          látni  fogjuk,  a  vírusok  ellen  úgynevezett  víruskártyás
          védelmek is léteznek már.

          A  védekezés  lehetôségeinek  megértéséhez  elengedhetetlen,
          hogy  ismerjük  a vírusok fertôzésének, terjedésének módját.
          A  Neumann-elv  szerint  a  számítógép  számára a futtatható
          program  kódja  és  az  adatok egymásba áttranszformálhatók,
          nincsenek  egymástól  elkülönítve a memóriában. Az adatok és
          programok  tárolása  a  DOS feladata, s a DOS -- hasonlóan a
          Neumann-elvhez   --   nem   különbözteti  meg  a  futtatható
          file-okat   és  az  adatfile-okat.  Például  egy  futtatható
          programot,    mondjuk   a   COMMAND.COM-ot,   akár   ki   is
          nyomtathatunk.   Természetesen   az   eredmény   egy   csomó
          értelmetlen  karakter  lesz a kinyomtatott papíron. A DOS az
          ellenkezô   irányú   átalakítást   is  megengedi:  akár  egy
          szövegfile-t    (például    egy    README.TXT    nevût)   is
          elindíthatunk  a  @KRENAME  README.TXT  README.COM@N,  majd  ezt
          követôen a @KREADME.COM@N parancsokkal.

          Természetesen   ekkor   a   gép  semmi  értelmeset  sem  fog
          csinálni,   hiszen  számára  a  README.TXT  file  ugyanolyan
          értelmetlen,   mint  számunkra  a  COMMAND.COM  kinyomtatott
          listája.  Åm  lehetséges, hogy a futtatható kód és az adatok
          közötti  ilyenfajta  transzformáció következtében egy, a gép
          számára  értelmes  kód  lesz az eredmény. Ez az a lehetôség,
          ami   megengedi   vírusok   létezését.   Ugyanis  egy  vírus
          fertôzésekor,  szaporodásakor  önmagát -- a futtatható kódot
          --   adattá   alakítja,   majd  így,  mint  adatot,  önmagát
          lemásolja.  Ezután  ismét  futtatható  kóddá  visszaváltozva
          létrejön   a   vírus   másolata.   A   valóságban,  mivel  a
          PC-architektúra  és  a DOS egyáltalán nem törôdik az adat és
          a  futtatható  kód  közötti  különbséggel  --  gyakorlatilag
          minden   egyszerre   adat  és  kód  is  egyben  --  a  fenti
          transzformáció   csak   képletesen   hajtódik  végre.  Ennek
          ellenére  tisztában  kell  lennünk  azzal,  hogy  csak ennek
          köszönhetôen létezhetnek vírusok.

          Nyilvánvaló,  hogy  a vírusok létezését, terjedését csak úgy
          lehet  megakadályozni,  ha  az  adatok és a futtatható kódok
          között  mindenféle  átalakítást  megtiltunk,  vagy  legalább
          felügyelünk.  Mivel  a PC-architektúra és a DOS is támogatja
          ezt   a  vírusoknak  kedvezô  transzformációt,  az  egyetlen
          biztos  megoldás  egy új típusú számítógép és egy, a DOS-tól
          teljesen  eltérô  operációs  rendszer  használata  lenne. Ez
          elvileg  ugyan  megoldaná  a  gondokat, de a PC-felhasználók
          milliós  tábora  nem fogja egyik napról a másikra lecserélni
          a  számítógépét.  Åtmeneti  megoldásként  nem tehetünk mást,
          védekezni  kell  a vírusok ellen, szaporodásukat vissza kell
          szorítani.

          A   védekezésre   többfajta   módszert   fejlesztettek   ki,
          mindegyiknek   megvannak   a   maga  elônyei,  hátrányai  és
          korlátai.  Az  egyes  megvalósítások  eltérnek  egymástól  a
          minôségben  is.  A védekezési módszereket általában három fô
          csoportra szokás osztani:

          --  alkalmi  vagy  rendszeres víruskeresés az ismert vírusok
          felderítésére;

          -- változásdetektorok,

          -- általános vírusvédelmek.


           @VAlkalmi vagy rendszeres víruskeresés@N

          Ebbe  a  csoportba  tartoznak  a  mindenki  által jól ismert
          víruskeresô  és  vírusirtó  programok  (SCAN és CLEAN, CPAV,
          NAV,  TNT,  CHKVIR, SYSDOKI, PRGDOKI stb.). Segítségükkel az
          általuk  ismert vírusokat könnyû felismerni, sôt többségük a
          felismert   vírusokat   irtani  is  tudja.  Hátrányuk,  hogy
          állandóan  a  legfrissebb  programváltozatra  van szükség, s
          ennek  ellenére  a  ""legújabb"  vírusokat  nem ismerik fel.
          Léteznek   ismeretlen   vírusokat  felderítô  módszerek  is,
          melyek   egyik   altípusa   a   több   antivírus  programnál
          alkalmazott  immunizálás.  A másik típus hazai képviselôje a
          CHKVIR,   amely   beépített  processzorszimulátorával  képes
          vírusgyanús programok keresésére is.

          A   nagy   és   gyorsan   növekvô   vírusszám,   valamint  a
          merevlemezen  tárolt hatalmas adatmennyiség miatt a rendszer
          vírusmentességének  ellenôrzése sokáig eltart. Komoly gondot
          okozhat,  ha  egy  vírus  már aktív a memóriában. Ilyenkor a
          baci  képes  akár  a  vírusvadász programokat is becsapni, s
          amikor  a  keresô  a  fertôzött  file-t akarja megvizsgálni,
          akkor  a  vírus  a  file-nak  csak  az  eredeti, vírusmentes
          állapotát  mutatja  --  és a keresôprogramok ilyenkor semmit
          sem  találnak.  Ennek  kivédésére  a  programok induláskor a
          memóriát is ellenôrzik.

          Egyre  többen  használnak EXE/COM tömörítô programokat, mint
          amilyen  az  LZEXE  és  a  PKLITE. Ha ezekkel a programokkal
          sûrítettek  össze  egy  vírusos  file-t, akkor abban a vírus
          csak  úgy  ismerhetô  fel,  ha  átmenetileg,  az  ellenôrzés
          idejére  azt  kicsomagolja  a  keresô.  Azonban egyrészt nem
          ismerhetnek   minden  sûrítôt  a  víruskeresôk,  másrészt  a
          kibontás  nagymértékben  lassítja a keresést. Emellett az is
          gátolja  a  vírusok  felismerését, hogy az újabb vírusok már
          önmagukat  mutálva,  megváltoztatva  szaporodnak,  így nehéz
          ôket   teljes   biztonsággal   felismerni.   A   víruskeresô
          programok  azon kívül, hogy nem mindig észlelik a fertôzést,
          néha  még vaklármát is csapnak. Ez olykor nagyobb kárt okoz,
          mint egy valódi vírus.

          Ebbe  a  csoportba  tartoznak még a többé-kevésbé rendszeres
          víruskeresést  megvalósító  programok is, például a VCOPY, a
          VSHIELD,  és a VIROVERSEER. A VCOPY nem más, mint a DOS COPY
          parancsa   helyett   alkalmazandó  program.  Másolás  közben
          azonban  ellenôrzi  a  file-ok vírusmentességét. Ha mindig a
          VCOPY   paranccsal   másolunk   file-okat  gépünkre,  sokkal
          ritkábban   van   szükség   az  egész  merevlemezre  vagy  a
          hálózatra  kiterjedô  víruskeresésre.  A VSHIELD-hez hasonló
          programok  pedig  az  elindított programokat és a megnyitott
          file-okat   ellenôrzik.   Ha   vírusos   programot  akarnánk
          elindítani,  akkor  szólnak. Használatuk azért elônyös, mert
          nem  igénylik  a  felhasználó  határozott  közremûködését, a
          vírusellenôrzés automatikusan zajlik.

          A  VSHIELD-tôl kissé eltérô módon keres vírust az elindított
          programokban  a VIRSEC vírusvédelme. Valójában nem is keresi
          a  vírust, hanem figyeli a gép mûködését, s ha az valamelyik
          ismert  vírusra jellemzô utasítássorozatot hajt végre, akkor
          elkapja  a  vírust. Elônye, hogy a fentebb említett sûrített
          file-okba  is  bele  tud kukkantani, azokban is képes vírust
          keresni.


           @VVáltozásdetektorok@N

          ùj,  ismeretlen vírust úgy lehet a legkönnyebben elkapni, ha
          figyeljük  a lemezeken lévô adatok változását. Természetesen
          ehhez  az  kell, hogy -- a késôbbi összehasonlítás érdekében
          --  elôbb  elmentsük  a  lemezen lévô file-okról a szükséges
          információkat.  E módszer másik elônye, hogy a tárolt adatok
          alapján  a  file  akár  még  akkor  is  visszaállítható,  ha
          ismeretlen vírus fertôzte meg a file-t.

          Ma   már   a  legtöbb  víruskeresô  programban  (CPAV,  NAV,
          SYSDOKI)  van  olyan  funkció,  amely  az összes megvizsgált
          futtatható   file-ról   automatikusan  eltárolja  ezeket  az
          ellenôrzô    információkat,   és   a   késôbbiekben   minden
          ellenôrzéskor  a  víruskeresés  mellett a file-ok változását
          is  figyeli.  A  CPAV (Central Point AntiVirus) és a SYSDOKI
          ezt  egész  intelligensen  teszi  meg.  Minden alkönyvtárban
          létrehoznak  egy-egy  néhány  Kbyte-os adatfile-t, amiben az
          egyes  file-ok adatait tárolják. Ezzel szemben a NAV (Norton
          AntiVirus)  --  minden  figyelmeztetés, opcionális letiltási
          lehetôség   nélkül  --  minden  egyes  EXE,  COM,  OVL,  SYS
          kiterjesztésû  file-hoz  létrehoz egy 77 byte hosszú rejtett
          file-t.   77   byte   egészen   minimálisnak  tûnik,  de  ha
          figyelembe  vesszük,  hogy a DOS minden létrehozott file-nak
          lefoglal  egy  clustert  (lemezfoglalási  egységet, ami 2048
          byte),  akkor  ez a 77 byte a valóságban jóval több. Például
          egy  80  Mbyte-os  merevlemezen körülbelül 600 ilyen rejtett
          file-t  hozott  létre,  ami  azt  jelenti,  hogy  600*2048 =
          1|228|800  byte-ot  foglalt le minden figyelmeztetés nélkül.
          Ez egy kicsit túlzás.

          A   víruskeresô   programokon   kívül   vannak  kifejezetten
          változásdetektor  programok  is. Ilyen például a VIRSEC és a
          VIRUSSAFE    program.    Elônyük,    hogy   csak   változást
          detektálnak,  így  sokkal  gyorsabbak  a víruskeresôknél. Ez
          azt  jelenti,  hogy az ellenôrzést minden rendszerindításkor
          végre   lehet  hajtani.  A  VIRSEC-ben  például  a  sebesség
          növelése   érdekében   egy  mindig  végrehajtott  elsôdleges
          ellenôrzés  mellett  egy  ritkábban végrehajtott másodlagos,
          alaposabb  ellenôrzés  is  beállítható.  Hátrányuk, hogy egy
          már  memóriában  lévô lopakodó (stealth) technikát alkalmazó
          vírus felfedezésére ez a módszer nem alkalmas.


           @VÅltalános vírusvédelmek@N

          A  vírusvédelmek  már  valamivel  bonyolultabb  felépítésûek
          mint   a   víruskeresôk,   hiszen   a  feladatuk  sem  olyan
          egyértelmû.   Céljuk  bármilyen  típusú  vírus  terjedésének
          megakadályozása, a vírus mielôbbi felismerése.

          Mint  azt  a  bevezetôben  láthattuk,  a vírusokat általában
          azon  a ponton foghatjuk meg, ahol az adatok és a futtatható
          kódok  közötti  transzformáció  történik. Vagyis a COM, EXE,
          BAT,  OVL  kiterjesztésû  file-ok változtatásakor. Szinte az
          összes  általános  vírusvédelem figyeli ezeknek a file-oknak
          a  változtatását,  és  illegális  mûveletnél figyelmeztet az
          esetleges  vírusveszélyre.  Az  intelligensebb vírusvédelmek
          lehetôséget  biztosítanak  az  illegális  mûveletek  körének
          megadására  is.  Például  a VIRSEC vírusvédelem segítségével
          egy  teljes  file-védelmi  rendszer  állítható  össze.  Akár
          file-onként  is  kijelölhetôk az adott file-on végrehajtható
          mûveletek.  Sajnos  egy  illegális  mûvelet kiadása után nem
          lehet   egyértelmûen  eldönteni,  hogy  vírus  adta-e  ki  a
          parancsot,  vagy  a  felhasználó  szeretné azt végrehajtani,
          ezért   a  legtöbb  védelem  ilyenkor  --  egy  ablakban  --
          megkérdezi  a  felhasználót,  ô  adta-e  ki a parancsot vagy
          gyanakodjon  vírusra.  Ha egy sûrûn használt program jogosan
          akar  illegálisnak minôsülô utasítást végrehajtani, akkor az
          állandó  üzenetek  nagyon  zavaróak  lehetnek, ezért szükség
          van  a  vírusvédelmek  konfigurálhatóságára. Ez sajnos jópár
          vírusvédelmi terméknél nem lehetséges.

          Egy  másik  módszer  a  rezidenssé váló programokat figyeli.
          Mivel  a vírusok többsége szeret a memóriában maradni, ezért
          ez  a módszer ezek ellen elég hatékony lehet. Hátránya, hogy
          sok  vaklármát  csap,  és  az  elfogott vírusokat sem mindig
          lehet kezelni, betelepedésüket megakadályozni.

          E   csoporton  belül  van  a  legnagyobb  eltérés  az  egyes
          termékek  minôsége  között.  Ez  leginkább annak köszönhetô,
          hogy   ezeket   a   szoftvereket   nagyon  nehéz  tesztelni,
          összehasonlítani.  îgy  eddig  nem  volt különösebb ösztönzô
          erô  az  igazi  fejlesztésre.  Teszteltem már olyan külföldi
          vírusvédelmet is, amelynek a dokumentációjában az állt, hogy
          a   program  mûködése  mesterséges  inteligencián  alapszik,
          miközben  a  program  csak ismert vírusokat fedezett fel, és
          mindössze egy minimális file-védelemmel volt ellátva.

          A  vakriadók  miatt  egyes  védelmek bizonyos környezetekben
          egyáltalán    nem   használhatók,   ráadásul   kevés   olyan
          vírusvédelemmel  találkozhatunk, amit igazán jól, rendszerre
          szabottan  lehetne  konfigurálni. Ezért mielôtt bárki is egy
          felkínált  vírusvédelem  vásárlására  adná  a  fejét  (és  a
          pénzét)  gyôzôdjön  meg  róla,  vajon  az  adott  program az
          általa használt szoftverekkel is együtt tud-e mûködni.


           @VBoot-vírusok@N

          Aki  már  foglalkozott  vírusokkal, annak bizonyára feltûnt,
          hogy   eddig  nem  foglalkoztam  a  boot-vírusokkal.  Ezt  a
          gonosztevô-családot  teljesen  külön kell bemutatni, ugyanis
          ôk  már  nem  a DOS operációs rendszerhez tartoznak, hanem a
          PC-k  indulásakor  történô  inicializáláshoz.  îgy  az elôzô
          részben   tárgyalt  DOS-vírusokkal  keverve  csak  rontották
          volna az érthetôséget.

          A  boot-vírusok  lényege  az,  hogy egy PC-n nem csupán EXE,
          COM,  OVL,  stb.  kiterjesztésû file-ok futtathatók, hanem a
          bekapcsolás  utáni  inicializáláskor  --  ezt  a  folyamatot
          hívják  bootolásnak  -- betöltôdô MBR (master boot record, a
          partíciós  tábla  programja),  a  boot szektorok, valamint a
          rendszerfile-ok  is. îgy a vírusok egy nagy csoportja ezeket
          (is) fertôzi.

          Az  adat--kód  transzformáció  itt  is  megvan,  hiszen  ami
          adatot   a  boot-szektorba  írunk,  az  futtathatóvá  válik,
          valamint  a  boot-szektort  is  el  tudjuk olvasni adatként.
          Ezek   alapján  a  boot-vírusok  elleni  védekezés  egyszerû
          lenne,  hiszen  csak  az MBR és a boot szektorok felülírását
          kellene  megakadályozni, felügyelni. Elméletileg ez igaz is,
          de  a  boot-vírusokkal az a baj, hogy az inicializálás alatt
          az    @KA:@N    meghajtóban    felejtett    floppyról    szoktak
          elindulni,  amikor  a vírusvédelem még nem aktív. Ha pedig a
          vírusvédelem  a  vírus  után  indul  el,  akkor  a vírus azt
          könnyedén kicselezheti.

          A  vírusvédelmeknek  szükségük van annak kivédésére, hogy az
          @KA:@N  meghajtóban  felejtett  lemezrôl  bootolni  lehessen. Az
          újabb   gépek   beépített   setup   programjai  már  képesek
          opcionálisan   letiltani  az  @KA:@N-ról  való  bootolást.  Ahol
          ilyen  lehetôség  nincs,  ott  többféle trükk is segíthet. A
          legbiztonságosabb  megoldás  az, ha hardveresen gondoskodunk
          arról,  hogy  ne  legyen  @KA:@N  meghajtó.  Ezt  akkor tehetjük
          meg,  ha  a számítógépben csak egy floppymeghajtó van. Ekkor
          ezt   a   meghajtót   az  üres  @KB:@N  csatlakozóra  átdugva  a
          rendszer   nem   képes   az   @KA:@N-ról  bootolni,  miközben  a
          meghajtó   a   továbbiakban   --   mint   @KB:@N   meghajtó   --
          használható marad.

          Mindenféle  hardverátkötés  nélkül,  mindössze  a  CMOS  RAM
          módosításával  is  elérhetô, hogy inicializáláskor a BIOS ne
          vegye  észre  az  @KA:@N  meghajtót.  Ha az abszolút boot-tiltás
          nem  oldható  meg,  akkor  a  vírusvédelmek  többféle  módon
          védekeznek  a  vírusos  lemezek  ellen.  A legegyszerûbb, de
          talán  leghatásosabb  módszer,  hogy  minden  olyan esetben,
          amikor  az  @KA:@N  lemezrôl  olvasnak,  a  védelem megvizsgálja
          annak   bootszektorát,  s  ha  fertôzöttnek  találja,  akkor
          figyelmezteti  a  felhasználót.  Egyes  védelmek  addig  nem
          engednek  bootolni  melegindításnál  ([Ctrl  Alt Del), amíg
          lemez van az @KA:@N meghajtóban.

          Néhányan  azonban  nem  elégedtek meg a ""félmegoldásokkal".
          Külön  antivírus  kártyát  építettek, melynek az a feladata,
          hogy   a   vírusvédelmi   program   még   a  bootolás  elôtt
          elinduljon.   Kártyás  védelemnél  biztosítva  van,  hogy  a
          védelem   indulásakor   még   nincs   vírus   a  gépben.  De
          bármennyire  szépen hangzik, hogy hardveres a védelem, ennél
          többet sajnos nem tehet.

          Ha  a  fenti  megoldások bármelyikével sikerül meggátolni az
          @KA:@N    meghajtóról    való    bootolást,   akkor   a   @KC:@N-rôl
          induló  védelem  ugyanazt  a feladatot láthatja el, mint egy
          kártya  beégetett  programja.  A  kártya  vírusvédelmi része
          sem  más,  mint  egy  megírt  program. A különbség mindössze
          annyi,  hogy  a  program  a kártya memóriájában található, s
          így  nem  foglal helyet a központi memóriában. Åm ez is csak
          félig   igaz.   Sokszor   a   640  Kbyte  fölötti  részt  is
          használjuk  rezidens  programok tárolására, s a kártya onnan
          lefoglal   valamekkora   helyet,   hiszen   egy   PC-ben   a
          hardverelemek  számára  kijelölt  hely  a 640 Kbyte-os határ
          fölött  van.  îgy  elôfordulhat,  hogy  egy saját memóriával
          rendelkezô  kártya  több  RAM-ot  foglal el, mint egy EMS-be
          feltöltôdô rezidens vírusvédelem.


           @VEgyéb cselesen szaporodó vírusok@N

          Mivel   az   eddig   felsorolt   vírusvédelmi   módszerek  a
          hagyományos  vírusok  ellen  elég jó hatékonyságot értek el,
          az  újabb  vírusok  már  mindenféle cseles szaporodási módot
          alkalmaznak  a  vírusvédelmek  kijátszására. Egy jó védelmet
          az   is  jellemez,  hogy  ezek  közül  az  újabb  generációs
          terjedési   módok   közül   melyeket  ismer.  Néhány  cseles
          módszer:


          A   @KCEB-vírusok@N   (companion-vírusok)   a   DOS-nak   azt  a
          tulajdonságát  használják  ki, hogy ha egymás mellett azonos
          néven  van  egy  COM,  és  egy  EXE,  vagy  BAT  file,  és a
          parancssorban  nem  adjuk  meg  a file kiterjesztését, akkor
          mindig  a  COM  kiterjesztésû  indul  el.  Egy CEB-vírus úgy
          fertôz  EXE  és  BAT  file-okat,  hogy  velük  azonos  néven
          létrehoz  egy rejtett, COM kiterjesztésû file-t, ami magát a
          vírust  tartalmazza. îgy az eredeti program helyett mindig a
          vírus fog elindulni.

          A  @KFAT-vírusok@N  legszebb  példája  az  utóbbi idôben talán a
          DIR2FAT,  más  néven  Cluster  Buster  vírus volt. Terjedési
          módszere  annyira új volt felbukkanásakor, hogy több hónapig
          lappangott,    míg    végre    a   szakembereknek   sikerült
          felfedezniük.  A  terjedés lényege, hogy a DOS alá telepszik
          be,  és  a  lemezek  abszolút  olvasását, írását kihasználva
          terjed.  îgy  a  vírusvédelmek  szinte  tehetetlenek  voltak
          ellene.

          @KBAT-vírusok@N:   a   vírusok   egy  része  BAT  file-okban  is
          képes  terjedni -- ellenük egyszerû a védekezés, mindössze a
          BAT file-ok írását kell felügyelni.

          @KANSI-bombák@N:    sajnos    az   is   megoldható,   hogy   egy
          egyszerû  szövegfile-ba  olyan vezérlôkarakterek kerüljenek,
          amelyek  segítségével  a szövegfile kiíratásakor elindítható
          egy  futtatható  program, ami azután már akár magát a vírust
          is tartalmazhatja.


           @VSzakmai segítség@N

          Akármilyen  jó  vírusvédelmi  rendszert is választunk, a baj
          mindig   bekövetkezhet   --   s   Murphy   szerint  ami  baj
          bekövetkezhet,  az  be  is  következik.  Ezért  nem  árt  az
          országban  mûködô  számos  vírusirtó  csapat  valamelyikével
          felvenni  a  kapcsolatot,  netán  vírusmentesítô  szerzôdést
          kötni a nagyobb bajok megelôzésére.

          @KHornák Zoltán@N


              @VHacker Híradó@N

          A  CompuServe  Hacker  fórumán  és  a  Virusforumon  néztünk
          körül  a  minap. Arra voltunk kíváncsiak, idén milyen hamis,
          átvakart   programverziókkal  találkozhatunk.  A  begyûjtött
          anyag  hatalmas  terjedelme miatt csak szemelvényeket tudunk
          közreadni az újdonságokból.

          A  vírusterjesztôk  egyik  legkellemetlenebb  tréfája,  hogy
          vírusaikat   idônként   feltört   és  megpiszkált  antivírus
          programokba  telepítik. E durva tréfák egyik szenvedô alanya
          John  McAfee  ViruScan  programja.  A hírneves szakember nem
          vállal  semmiféle  közösséget  az  alábbi programverziókkal:
          SCAN74,  SCAN78,  SCAN79,  SCAN81,  SCAN83,  SCAN87, SCAN88,
          SCAN92, SCAN94, SCAN96, SCAN98.

          A  COMPILER  névre hallgató csomag azt állítja magáról, hogy
          a  Stacker  freeware  változata. A szövegfile-okban megadott
          telefonszámok  hamisak,  a  program  törli a merevlemezrôl a
          COMMAND.COM-ot.

          Az  LHA  3.00  verziójaként jelentkezik a PSI3. Lerombolja a
          partíciós  táblát,  a  bootszektort,  a FAT|1 és FAT|2 egyes
          részeit.   A   program   emellett  hivatkozik  egy  ZAPPER15
          nevû  programra,  amelyre  állítólag  egy ""PSQR" nevû vírus
          eltávolításához  van  szükség.  Ne  dôljünk  be.  A ZAPPER15
          maga   is  egy  trójai  program,  amely  a  memóriából  vett
          véletlenszerû    szeméttel    írja    felül   a   merevlemez
          bootszektorát.

          Egy  amatôr  trójai  programról  is hírt adhatunk. Egy Danny
          Swerdloff  rendszeroperátor  (SysOp)  jelezte  a  JOKE  nevû
          csomagot.  A  tréfaként  bemutatkozó  csomag  mindössze  két
          file-ból  áll.  A JOKE.DOC biztosítja a felhasználót, hogy a
          batch  file  teljesen  ártalmatlan,  de  ne higgyünk neki. A
          batch file ugyanis az alábbi sorokat tartalmazza:
           @Kc:@N
          @K cd\dos@N
          @K del keyboard.sys@N
          @K format C:@N
          Mint    látszik,   óvatosnak   kell   lennünk.   Kegyetlenül
          megtréfálhatnak  bennünket, ha ellenôrzés nélkül lefuttatjuk
          az   ismeretlen   eredetû   batch   file-okat.   Ráadásul  a
          víruskeresôk   sem  használhatók  e  veszély  csökkentésére,
          mivel a batch file-okat nem ellenôrzik.

          Az    ARJ240    néven    elôforduló    program    használata
          életveszélyes.  Egy  security  envelope  csomagolásba  galád
          kezek Fish vírust terjesztô rutint csomagoltak.

          Figyelmeztetést  kaptunk,  hogy  a  Proto-T  vírus  -- amely
          állítólag  a  VGA  kártyák RAM-jában vagy a modempufferekben
          bújik   meg   --   a   PKZip   átvakart,   3.x   ""verziójú"
          változataiban is terjed.

          @KNagy Gábor@N